Orvosok, kémikusok, valamint azok, akik jártasak ezen a két területen biztosan egyből rájöttek, hogy az ATP a sejtek központi energiaforrása. Ez azonban nem feltétlenül egyértelmű mindenki számára.
Az ATP-ről bővebb információkat ezen a linken talál. Az ATP, vagyis az adenozin-trifoszfát felfedezését a német Karl Lohmann fedezte fel még 1929-ben. Miután a kémiai szerkezetet tisztázta, a skót Alexander Todd mesterségesen is előállította, akinek munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. Az ATP az élő sejtek legfontosabb energiaforrása, ezenkívül meg kell említenünk, hogy egy magas energiájú foszfátkötést is tartalmaz. Maga az ATP adenozin-molekulából és a hozzá kapcsolódó három foszfátcsoportból épül fel. Abban az esetben, ha leválasztjuk a legutolsó foszfátcsoportot, akkor adenozin-difoszfát keletkezik, mely rövidítve ADP. A leválasztás során rengeteg energia szabadul fel. Ha fordítva járunk el, vagyis ADP-ből készítünk ATP-t, szintén óriási energiabefektetésre van szükség.
Az emberi szervezetben egyszerre körülbelül 250 g van jelen, azonban ez fokozatos felhasználásra kerül. Az ATP, ahogy már fentebb említettük az izmok tápanyag ellátásáért felel. Az elfogyasztott étel kémiai reakciók során fehérjévé, adenozin-trifoszfáttá, zsírokra cukorra bontódnak. Ez pedig elősegíti az aktív mozgást. Alapvetően megtermeljük az ATP-t, majd elégetjük. Ez a folyamatos rendszer működteti a testünket. De, mi a helyzet azokkal, akik jóval többet használnak fel. A sportolók jóval több izommunkát végeznek, mint egy átlagember, így akár az átlag 250 g dupláját is képesek felhasználni. Az ATP tehát a sejtek központi energiaforrása, erre pedig minden izommunkát végző embernek nagy szüksége van a mozgáshoz.